Zarka János

Név: Zarka János, lukafalvi (1804. december 15. Csomaháza (ma Meggyeskocsávi része) – 1856. október 8 Nagykölked)

Kulcsszavak: alispán, ítélőmester, személynök, udvari tanácsos

Névjegy: Kettősség jellemezte személyét. Ellenzéki és kormány hű politikát is folytatott. Azonban a kormánypártiság mellett maradt, így nagy lehetőségekhez jutott a politikai életben.

Anekdota: Tagja volt Windischgrätz herceg által létrehozott titkos bizottságnak, aminek a célja a magyarországi közigazgatás ideiglenes átszervezése volt.

Foglalkozás: jogász, alispán, királyi személynök, ítélőmester

Vallás: római katolikus

Etnikum: magyar

Származás: köznemesi család

Apa:

Anya:

Testvérek:

Gyerekek:

Házastárs:

Apa foglalkozása:

Iskola: pesti jogi egyetem

Végzettség: jog

Pozíció: Bécsben mükődő legfelsőbb semmisítő törvényszéki osztály elnöke, a bécsi cs. kir. legfőbb törvényszéki szenátus elnöke, az Osztrák Nemzeti Bank kamat és hitelosztályának bizalmija

Pályakép: Ellenzéki politikusként Deák Ferenc mellett kezdte pályafutását, de hamar oldalt váltott és kormányhoz hű ember lett. 1847. augusztusában uralkodói személynök lett, így az ország stratégiailag legfontosabb pozícióját tudhatta magáénak. 1848/49-ben támogatta Windischgrátz herceg szervezkedését. 1854-ben Szent István-rend lovagkeresztjét megkapta

Vagyon:

Társadalmi kapcsolatok: Bécshez és az udvarhoz fűződő jó viszonya, 1847/48-ban az Ellenzéki kör tagja, és a pesti Gyülde tagja

Konfliktus: Széchenyi István lesújtó véleménnyel volt tevékenységéről

Földrajzi mozgás: Csomaháza, Kőszeg, Bécs, Nagykölked

Magánélet:

Alkotás: írt a konzervatív Világ folyóiratnak

Emlékezet: 1854-ben Szent István-rend lovagkeresztjével tüntették ki

Lakhely:

Narratíva: Jogi végzettséget szerzet, aztán Vas vármegye második alispánjává választották. A vármegye követeként részt vett az 1839/40-es országgyűlésen, ahol Lónyay Gáor hatására Deák Ferenc mellett az ellenzék egyik vezető egyénisége lett, azonban a következő diétán már az udvarpártiak szónoka volt. 1840-ben otthagyta alispáni pozícióját és  a Királyi Ítélőtábla ítélőmesterévé nevezték ki. 1845-ben az Udvari Kancellária tanácsosa. Kormánypártivá válása legfőbb jutalmaként 1847 augusztusában személynökké nevezte ki az uralkodó. Az akkori politikai harcok közepette stratégiailag a legfontosabb pozíciót szerezte meg ezáltal. Széchenyi István lesújtó véleménnyel volt tevékenységéről. 1848/49-ben is az udvart támogatta. Windischgrátz herceg által létrehozott titkos bizottság tagjává nevezték ki aminek az elnöke Apponyi György gróf volt. Feladatuk a magyarországi közigazgatás ideiglenes átszervezése volt. Hűségéért udvari tanácsosi címet kapott, majd 1854-ben Szent István-rend lovagkeresztjével tüntették, sőt Bécsben a Bécsben működő legfelsőbb semmisítő

törvényszéki osztály elnökévé nevezték ki. 1856-ban a „bécsi cs. kir. legfőbb törvényszéki szenátuselnöke” az Osztrák Nemzeti Bank kamat és Hitelosztályának bizalmija.1856 október 8-án Nagykölkeden hal meg.

Irodalom:

Az Egyházasszegi Katolikus Plébánia anyakönyvei.Születési anyakönyvek, 1804. dec. 15.

A Nagykölkedi Katolikus Plébánia anyakönyvei. Halálozási anyakönyvek, 1858. okt. 8.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Bp., 1914. 1744. hasáb.

Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Története. In: A magyar nemzet története. Elektronikus dokumentum. Bp., 2002.

Halász Imre: A magyar konzervatívak az abszolút korszakban. = Nyugat, 1908–1941. Elektronikus dokumentum. Bp., 2002.

A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben. 2. köt. Szerk. Andics Erzsébet. Bp., 1952. 522. p. (Magyarország újabb kori történetének forrásai)

Tilcsik György: Tisztújítások és országgyűlési követválasztások a reformkorban Vas megyében. In: Előadások Vas megye történetéről. 3. Szerk. Tilcsik György. Szombathely, 2000. 34. p. (Vas megyei levéltári füzetek; 9.)

Hermann Róbert: Kossuth Lajos két levele Zarka János királyi személynökhöz 1848 februárjában. In: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Militaris in Hungaria. 3. Szerk. Kincses Katalin Mária, Szoleczky Emese. Bp., 2000. 41-48. p.

Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések almanachja, 1825–1848. 1. köt. Bp., 2011. 669-670. p.

Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Története. In: A magyar nemzet története. Elektronikus

dokumentum. Bp., 2002.

(Söptei Imre munkája alapján)