Tatay Sándor

Tatay Sándor

(1910–1991)

 

A kőszegi grafológuskaland csak egy kisebb epizódja volt annak a kalandsorozatnak, ami Tatay Sándor életét jellemezte. A bakonytamási evangélikus lelkész fia alig 23 esztendősen érkezett a városba: ezt megelőzően – ahogy egy interjúban meséli – „világgá ment”. Egy fillér nélkül, gyalog, Ausztrián, Németországon, Dél-Franciaországon keresztül Spanyolországig jutott. Bertha Bulcsút idézzük – „…végül mégis világjáró lesz, mint a hajdani mesteremberek. Bejárja Európát, aztán hazatér, újra tanul, majd ismét újra, mindig másutt”.

Kőszeg után egy másfajta kaland következett: Pécs, Bölcsészkar, s életre szóló barátság Weöres Sándorral, Takáts Gyulával. S a közös vállalkozás, az Öttorony című, nemzedéki folyóirat megalapítása, amelyhez Várkonyi Nándor segítségét kérték, s az első lapszám bevezetőjét Babits Mihály írta – a lapszámét, amely aztán soha nem jelent meg…

Ekkor már Tatay túl van első regényének megjelenésén (Az eke, 1931.), s miután egy elbeszélését közölte a Budapesti Hírlap, a novelláért kapott honoráriumot oly tekintélyesnek találta, hogy összecsomagolt, s felköltözött Budapestre írónak – ahogy a Lődörgések korában írta. A Kelet Népében találta meg szellemi társait, együtt dolgozott itt 1936-tól 1938-ig Szabó Pállal, Sinka Istvánnal, Féja Gézával, Veres Péterrel. Budapestre költözése után egész szülői örökségét, egy hold földet, majd nővére egy hold földjét is a Kelet Népe életben tartására áldozta – így a lapnak, Móricz Zsigmond előtt, tulajdonos-szerkesztője is volt.

A háború végére mindenét elvesztette. Harmincöt évesen Badacsony tetején a Rodostó turistaházban gondnokként kezdett dolgozni. Negyvenhárom évesen jött le, de csak úgy félig-meddig, mert közben megszerette a hegyet, a hegyi embereket, s íróként is belőlük írta történeteit. Így következett az utolsó, élethosszig tartó kaland. A Rodostó alatt, kicsit lejjebb a sziklák tövében állt Tatay háza, szőlője, s a művek, amiket a szőlőhegy kemény valósága ihletett: elbeszélések, regények, s a Ház a sziklák alatt című film forgatókönyve.

Hiába vette körül Tatay Sándort hosszú és termékeny élete során időről időre a csend, könyvei mindig népszerűek voltak; s az itt, a szőlőhegy csendjében kiteljesedett életmű mára sem kopott meg. A könyvek, a huszadik század második fele egyik legtehetségesebb elbeszélőjének, vérbeli epikusának művei, a Simeon család, A szerelem szőnyege, az Eszter és a fajdkakas, a Zápor, stb. az önéletrajzi trilógia ma is ugyanúgy meg tudnak szólalni és szólítani.

1990-ben Tatay Sándor megkapta a Kossuth-díjat, ami amúgy „hivatalosan” is megkoronázta írói működését. „Hivatalosan”, hiszen  „nem hivatalosan” az a koronázás nap mint nap bekövetkezik: a Kinizsi Pált olvasó gyermekolvasók izgalma, a Tatay-féle világ regényekben, elbeszélésekben megnyilatkozó harmóniája, valóságszeretete, a barátok figyelme  az igazi díj, igazi elismerés, ami az írónak megadatott: a szőlőhegy és az irodalom bölcs, alázatos szolgálójának, Tatay Sándornak – a „harmónia fiának”, ahogy egy barátja versében szólította.

 

Bokányi Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.