Székely László

Székely László (1894–1955)

„Lelkem szikla” – írja Székely László apátplébános egyik versében. S valóban, személyében egy hitéhez, az emberiességhez, híveihez és az egyetemes magyar kultúrához a végletekig hű apátplébánost kapott a kőszegi katolikus közösség 1938-ban, Kincs István nyugalomba vonulása után.

Székely László budapesti iparos család gyermekeként született 1894. december 24-én, abban az évben, amikor a Jézus Szíve templomot felszentelték. Lelkipásztori munkáját még Burgenland területén, Vízlendván és Pinkakertesen kezdte. Az itt szerzett élmények a trianoni békediktátum után mélyen érintették. Amikor Szombathelyen teológiai tanárként irodalommal kezdett foglalkozni, hamar megtalálta a kapcsolatot a régió irodalmával, irodalmi életével. Székely László 1927-ben a Kultúregyesület Irodalmi Szakosztálya elnöke lett. Irodalmi műhelyt hozott létre, amelyben összefogta és alkotásra ösztönözte Szombathely tollforgató embereit: Váth Jánost, Ősz Istvánt, Kocsis Lászlót, Finta Sándort, Pável Ágostont. Munkája nyomán a kultúregyesület Faludi Ferenc Irodalmi Társasággá alakult át. A Társaság rendezvényein a harmincas években folyamán irodalmi életünk jeles személyiségei találkoztak Szombathely kultúra iránt érdeklődő lakosságával. Mások mellett megfordult és előadást tartott Szombathelyen Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Dsida Jenő, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Mécs László. 1936-ban megjelent az ,,Írott kő” irodalmi és művészeti folyóirat.

Székely László már a korábbi években kiadta összegyűjtött verseit: 1929-ben a ,,Szirtnek álma van”, 1932-ben ,,A parton ülők panasza”, 1934-ben ,,És a mi lelkünk nyughatatlan”, 1937-ben a ,,Sziromeső” című köteteket. A Szombathelyi Szemináriumban, az Egyházmegyei Teológiai Főiskolán (1926–1937) előadó és nevelőtanár volt.

A szép és az erkölcsi jó szolgálata áthatja a gyerekek számára írt meséit is: ,,Táltoslovak hátán” és ,,Lepkeszárnyon” című mesekönyvekre gondolhatunk. Jóllehet tanári szolgálata zárt szemináriumi közösséghez kötötte, mégis érzékeny volt az emberek mindennapi gondjaira, problémáira. A harmincas évek elején, amikor a gazdasági világválság hatásait hívei is megsínylették, a mások bajával együtt érző, segítőkész szándék vezérelte, és mivel ő maga gondtalan körülmények között élhetett, az önvád is megjelenik költészetében: ,,Igazságkereső költészet ez a szeretet és egészséges elégedetlenség lírája”. (Weöres Sándor)

Amikor a szombathelyi irodalmi élet egyik irányítója lett, a Faludi Ferenc Irodalmi Társaságban felkarolta a fiatal tehetségeket, alkalmat adott számukra az irodalmi szereplésre. Weöres Sándor gyakran felkereste Székely Lászlót, felfigyelt tehetségére, s beszélgetésekben bíztatta az írásra. Gazdag Erzsi ,,Üvegcsengő” verses kötetéről elismerő és bíztató kritikát írt, szinte ő indította el az írói pályán.

1938-ban Székely Kőszegre került, ahol élt még Kincs István apátplébános–író emléke. Ez nyilván ösztönzőleg hatott rá, s jóllehet ezután is jelentek meg írásai, elsődleges tevékenysége mégis a lelkipásztori feladatokra irányult. Naplójegyzetei tanúskodnak gondos, a hívő közösséget mély lelkiséggel vezető tevékenységéről. Naplója az egyetlen hiteles forrás az 1938 és 1951 közti kőszegi életről.

Elveihez hű, megalkuvásra képtelen személyisége miatt nem maradhatott városi lelkipásztorként Kőszegen. Vas megye peremvidékére, Győrvárra került. A rá bízott, egyszerű, falusi emberek tájékoztatásával is törődött: Győrváron az 1961–1972 között ,,Győrvári Hírharang” címen írógépen sokszorosított plébániai újságot szerkesztett. Ezt eljuttatta a hívekhez és elküldte az ismerőseinek is. A kiadvány megmaradt példányait kötetben összegyűjtve a győrvári plébánián őrzik. Ez a vállalkozás, a helyi gépelt sajtó megjelentetése a Kádár korban merész vállalkozásnak számított.

Szabadidejében Székely László helytörténeti kutatásokat is végzett. Megírta a ,,Győrvár múltja és jelene” címmel a falu történetét, és miután nyugdíjas napjait 1972-től Gasztonyban akarta eltölteni, ennek a Vas megyei falunak is elkészítette a monográfiáját. Közben sajtó alá rendezte Szűz Máriáról készült eposzát – ,,Íme a te anyád” –, amelyet az Ecclesia Kiadó adott közre 1970-ben. Rónay László és Weöres Sándor nagyra értékelték e verses elbeszélését. ,,Korunkban az idegesen szaggatott rövid versek korában, példátlan ez a nyugodt menetű epikus vállalkozás. Itt minden egyszerű és érthető, ezért örök-modern, sok tekintetben rokona olyan középkori műveknek, mint nálunk Alexandriai Szent Katalin legendája a XV. századból”. (Weöres Sándor: Vigília 1978. 492.1.) A mű talán naivnak tűnhet, de a versformák könnyed alkalmazása, ugyanakkor mesteri változatossága a mesterségbeli tudás magas szintjéről tanúskodik. Pósfai János 1986. évben a Vas Népében közölt riportban arról is beszámol, hogy Székely László eljuttatta hozzá Toursi Szent Márton és Alexandriai Katalin legendáját is.

Székely László egykori kollégái sok anekdotát idéztek a költő gyermeki egyszerűségéről. Ez a vonás hozzátartozott jelleméhez, de ő maga is előszeretettel gyűjtötte az anekdotákat. Kéziratai között két kötet anekdota gyűjteményről tudunk. 1983-ban a Fehérvári Papi Otthonba kérte felvételét, ahol a lelki elmélyülésnek élt, de nem zárkózott el attól, hogy kevésbé rangos, alkalmi költeményeit ,,Szolgáló költészet” címen 1985-ben kiadják. Ebben a gyermekek világával azonosulni tudó, a jeles alkalmakkor másokkal együtt ünneplő, jóságos atyaként mutatkozik be.

Bokányi Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.