Kádár-kori bűnügy

néni

„Megjelent a lakásomon egy ismeretlen férfi személygépkocsival”
Avagy milyen a szocialista bűnelkövetés kapitalista nyomásgyakorló eszközökkel?

A társadalomtörténet számára nincsenek olyan hangsúlyos tetőpontok vagy zárókövek, mint amiket a politikatörténet-írás által vizsgált nemzetállami, diplomáciai szint saját maga számára is, a legitimáció felmutatása céljából megteremt. Inkább jellemző eseményeket, vagy jószerivel rendszeresen ismétlődő folyamatokat emel ki a történeti boncasztalra, de a halál trivialitása vagy annak miértjének megállapítása helyett az élőkre oly jellemző sajátosságokra fókuszál, amik miatt érthetővé válik, hogy miért is élt.
Az alábbiakban egy 1960-ban árdrágítással megvádolt vas megyei kereskedő ügyét fogom vizsgálni, akit szombathelyi kiskereskeskedőként került a rendőrség látómezejébe, amint egyre hivalkodóbb életformát valósított meg, miközben széleskörű kapcsolatai révén, főként kőszegi gazdákkal tudott üzletelni egész Vas megyében, de feltehetően az egész Dunántúlon. Az 1950-es évek végétől az 1960-as évek közepéig több vas megyei kereskedőt is eljárás alá vontak árdrágítással összefüggésben. A vizsgálatok kivétel nélkül eljutottak bírósági szakaszba, ahol bizonyítottság, de még inkább bűncselekmény hiányában megszüntette őket az eljáró bíró. Gelenczei Mihály, Szombathelyen lakó és saját garázsában zöldség-gyümölcs üzletét működtető kiskereskedő ügye az egyik legjobban feldolgozott akta, mivel az ügy előadója a legkiterjedtebb feltételezett gyanúsított kört tárta fel, akik végül tanúként rekedtek meg úgyszólván az „igazságszolgáltatási karrierükben”.
A fenti idézet egy tanúvallomási jegyzőkönyvből származik, amit azért választottam címnek, mivel rendkívül finom reminiszcenciákat ébreszt egyrészt az 1956-os forradalmat megelőző és követő állami represszióval, illetve az ügy ismeretében rendkívül jól mutatja, hogy a feltételezett bűnözői hálózat tagjai milyen diszkurzív eszközökkel próbálták távol tartani az ügy centrális figuráját saját maguktól az igazságszolgáltatás rájuk irányuló tekintete miatt. Így válik Gelenczei Mihály a kapitalista gondolkodást megtestesítő bűnelkövető egyrészt a vas megyei árakat befolyásoló, a közellátásra kényszert gyakorló személlyé, akit máskülönben az ismeretlenségbe tolnak el nyelvi eszközökkel az ügy érintettjei, miközben a rendőrség próbálja performatív mondatokkal (előzetes letartóztatás, őrizetbe vétel és lakhelyelhagyási tilalom) a számukra jól ismert normasértésről szóló világban tartani.
Gelenczei Mihály az egykori munkásmozgalmi hősről elnevezett Vadas Márton utca elején (az utcanevekben megmutatkozó ideológiai kapcsolódások fondorlata folytán jelenleg Szent Márton utca) lakott Szombathely belvárosában. Eredetileg nevét Gelenczey-ként írta, ám az ügy során az arisztokratikus ipszilont pontos i-ként ismerte (f)el a népi demokratikus rendőrség. A Szombathely Városi Tanácsa V. B-jének Kereskedelmi Csoportja 1957. április 18-ai dátummal állította ki azt a D22/1957-es iparengedélyt, ami alapján a háza alatti helységben folytathat kiskereskedelmi tevékenységet. Ez utóbbi helyzetet az ellene folyó büntetőeljárásban már súlyosan sérelmesnek tartotta. 1960. derekán levélben fordult a Pénzügyminisztérium V. Főosztályához, hogy megfelelő üzlethelyiséget továbbra sem jelöltek ki számára, így kénytelen volt egy kis, alacsony forgalmú utca pincehelységében végezni a munkáját. Láthatóan a levelet már az ellene folytatott üggyel szemben, mintegy vitairatnak is szánta, hiszen kimondatlanul több alkalommal is reflektált az ellene felhozott vádakra. Ari József, a Szombathelyi városi és járási rendőrkapitányság Bűnügyi Alosztályának beosztott nyomozója, Ari József, rendőr főhadnagy hatósági személy bejelentése alapján indította meg az eljárást. A nyomozati munka azt állapította meg, hogy Gelenczei Mihály nem tartotta be a zártkörzetben folytatható árubeszerzés szabályát, ami szerint kiskereskedő csak a telephelyén vásárolhat fel árut és azt csak a boltjában értékesítheti. A Pénzügyminisztériumnak küldött panaszlevelében a körzetesítési szabállyal magyarázta, hogy miért is van szüksége két alkalmazottra, akiknek el kell látni a boltban az előadói feladatokat, amíg ő a kőszegi termelők segítségével az árubeszerzést irányította. Az ügy előadója a levélnek ezt a részét egy piros ceruzával bekarikázta és kérdőjellel látta el. Ez lényegében beismerő vallomásként is lehetett értékelni, hiszen egyrészt a zárt körzet nehézségei miatt beállított két alkalmazott azt feltételezi, hogy huzamosabb ideig kell távol maradnia, másrészt ebből fakadóan akkor távolabbra kell menni, mert a közelből ezt nem tudja megoldani, tehát kénytelen megsérteni a beszerzési szabályokat. Az Ari József által megszövegezett összefoglaló rendőri jelentés alapján Gelenczei egész Vas megyét bejárta, sőt a környező megyékben is vásárolt fel zöldség-gyümölcsöt. Elsődleges szempontja az volt, hogy minél olcsóbban tudja beszerezni ezeket a termékeket, amiket később nem saját boltjában bocsátott kereskedelmi forgalomba. Vendéglátós kapcsolatai révén megközelítőleg 25 üzemi konyhát látott el terményekkel, ezért Ari József rendőr főhadnagy szerint szükségessé vált két alkalmazottat felvenni. Ennek a gyanús, normaszegő gyakorlatnak az alapját a rendőrtiszt a kötelezően feltárandó életrajzi sajátosságokban vélte felfedezni. A gyanúsított édesanyja ugyanis Szombathelyen kávéházat vezetett, aminek köszönhetően a kereskedelembe nőtt bele. 1931-től saját üzletet nyitott. Az 1950-ben megszűnt autóalkatrész üzletének köszönhetően Ari szerint „a kereskedelemnek minden fortélyával tisztában volt és van.” Noha Gelenczei saját elmondása szerint, amit panaszlevelében fogalmazott meg, a különböző alapvető zöldségek és gyümölcsök „kötelező fogyasztói ára”, vagyis a beszerzést előíró szabályzatok teljesen ellehetetlenítik a munkáját. A burgonya, a vöröshagyma hatósági ára nem tette lehetővé a változtatás lehetőségét, ám volt több termék, ami 20% (dió, mogyoró, mandula) és 10%-os (hüvelyesek, fűszerpaprika, dióbél, mogyoróbél) haszonkulccsal volt értékesíthető.Forrás: Fortepan
Gelenczei tevékenységének gerincét a rendőrnyomozó szerint a TSZ-ektől, egyéni termelőktől felvásárolt zöldségek és gyümölcsök üzemi konyhák felé történő eljuttatása jelentette. Ari József becslése szerint ez a teljes forgalmának 80%-át tette ki, ebből arra következtetett, hogy a kiskereskedői engedélyét felhasználva valójában nagykereskedői tevékenységet folytatott.
Gelenczei előbb említett panaszlevelében is kitért rá, hogy egyedülálló személy, ezért kénytelen volt két alkalmazottat felvenni. Korábban a Vas megyei V.B. Pénzügyi osztályának megírta azt is, hogy a saját fenntartásához szükséges forgalom elérése érdekében boltját napi 16 órában nyitva kellett tartania. Ugyanakkor az ügy kirobbanása előtt rendelkezett egy Citroën 440-es személyautóval, amin az ügy megindulását követően 60 ezer forintért túl is adott. Jellemző a korszak fizetőképes keresletére, és átlagbérezésére, hogy a vevő féléves részletfizetésben tudta csak a teljes vételárat megfizetni.
Budapesti kiskereskedőtől, kőszegi gazdákon, Szombathely környéki TSZ-eken, és mezőgazdasági technikumokon át egészen nagykanizsai termelőkig kapcsolatban állt különböző, az agráriumban érdekelt szereplőkel.
Kollektivizálás harmadik hulláma során a vas megyei TSZ-ekben dolgozók döntő többsége szintén természetbeni juttatásokat kapott fizetségül az 1960-as évek első felében. 1960-ban például a sitkei TSZ képtelen volt fizetni tagjait. A Vas Népében az új TSZ tagok úgy nyilatkoztak, hogy nekik nem terményre, hanem forintra lenne szükségük. A termelőszövetkezetek vagyoni megizmosítása érdekében a Belkereskedelmi, az Élelmezésügyi, a Földművelésügyi miniszterek a SZÖVOSZ elnökével közösen kiadtak 65/1959-es számú utasítást, amely szerint az állami intézményeknek közvetlenül kellett felvásárolnia a termékeket. A kereskedelmi, vendéglátó-ipari és más üzemi vendéglátó hellyel rendelkező állami szerveknek elsősorban a TSZ-ektől kell beszerezniük az élelmiszereket, és más terményeket. A zárt rendszerű beszerzés alól őket felmentették, nemcsak a telephelyükhöz tartozó közigazgatási egységnél vásárolhattak, hanem 30 km-es körzetben bármilyen termelőszövetkezettől vagy állami gazdaságtól. Az ország bármely TSZ-ével szerződést köthettek áruszállítás céljából vöröshagyma, téli alma és burgonya kivételével. Ez a rendelkezés egyrészt rámutat arra, hogy a TSZ-ek gazdasági kapcsolatainak megerősítése érdekében az állam elő próbálta segíteni, hogy a termelőszövetkezetek a szocialista piacon megjelenjenek, mint eladók. Másrészt az utasítás utolsó pontja jól jellemzi azt az állami illúziót, hogy saját felügyelete alá tartozó szervezeteket rá tud venni olyan cselekedetekre, amelyek az közellátás minőségét növelni tudják az ország egész területén. Gelenczei Mihály ügye lényegében arról szól, hogy egy szombathelyi kiskereskedő miként értelmezte a fenti utasítást magára és vélte megtalálni a kiskaput a kollektivizálás utolsó hullámában jelentkező problémák sűrűjében. A TSZ-ek saját tagságuk megtartása érdekében szétosztották a maradék-elven azokat a terményeket, amelyeket kereskedelmi tevékenység folytán esetleg pénzre válthattak volna, így a tagok egyénenként adták el termelőszövetkezetektől megkapott természetbeni fizetésüket. Ari József nyomozása bizonyította, hogy a kőszegi termelőktől, TSZ-tagoktól és háztájival rendelkező személyektől Gelenczei több terményt vásárolt, mint amennyivel azok rendelkeztek a háztájiban. Ez azt feltételezi, hogy a termelők a TSZ-ekből származó jövedelmüket is Gelenczeinél váltották pénzre. Ugyanakkor a termelőszövetkezetekkel kialakított kapcsolata azt is jelzi, hogy az állami szervek nem feltétlenül tudták vagy kívánták közvetlenül beszerezni az élelmiszereket, így egy Gelenczeihez hasonló közvetítő ember lehetővé tette a közellátás biztosítását jelentős haszonkulcs mellett. Ari József jelentése szerint az 1956-os forradalmat követően Gelenczei különféle élelmiszereket, terményeket szállított különböző üzemi étkezdékbe, többek között a Bogáti Pártiskola, a Lengyár, a Vas Megyei Tanács, a Takarógyár, a Tatarozó Vállalat, a Vas Megyei Húsipari Vállalat és a Kiskereskedelmi Vállalat konyhájára.
Forrás: Fortepan
A rendőrség nyomozása hatósági személy bejelentése alapján indult el, amit Gelenczeinek a város lakosai számára is érzékelhető jóléte indokolt. A büntetőeljárás során eladott autójára több a városban élő interjúalanyom is emlékezett, akiknek szülei illetve ők maguk is Gelenczeihez jártak vásárolni a mai Ferences kert közelébe. Az ügy előadója hiába mutatott rá, hogy olyan terményekről is készített számlákat, amelyek megérkezését és továbbadásával nem tudott számot adni, mivel a nyomozási szakaszban kihallgatott termelők a bíróság előtt visszavonták és megváltoztatták tanúvallomásukat és a továbbiakban ahhoz ragaszkodtak, hogy Gelenczeinek az általa kitöltött számlákon szereplő árakon és nem olcsóbban adták el a terményeiket. A bíróság felmentette 1 rendbeli árutúllépés bűntettének vádja alól bizonyítottság hiányában, illetve egy rendbeli árdrágító üzérkedés bűntettének vádja alól bűncselekmény hiányában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.