János Szluha

Szluha János: A 18. században a portugál gyarmatokon tevékenykedő négy magyar származású jezsuita, Fáy Dávid, Kayling József, Szluha János és Szentmártonyi Ignác atyák szenvedő alanyai voltak a rendjük ellen indított processzusnak.

Mindannyian egy lisszaboni tartózkodást követően, 1753-ban kerültek a tengerentúlra, Fáy Dávid, Kayling József és Szluha János atyák missziós céllal, Szentmártonyi Ignác atya pedig csillagászként, egy tudományos expedíció résztvevőjeként. Mindannyian az egykori Grão Pará e Maranhão tartományban működtek, a mai Brazília északi részén,

A bárói családból származó Szluha János (1723-1803) 1723-ban született Ógyallán (ma Hurbanovo, Szlovákia).332 Bécsben lépett a rendbe, novíciusi éveit itt töltötte, majd filozófiai tanulmányait is itt végezte. Ezt követően Bécsben, Sopronban és Pozsonyban tanított, majd 1749-1752 között teológiai tanulmányokat folytatott Grazban.333 1753 júliusában érkezett Maranhãoba, Szentmártonyi, Kayling és Fáy atyákkal együtt. A DélAmerikában töltött éveiről a budapesti Magyar Ferences Levéltárban őrzött, először jelen tanulmány szerzője által ismertetett leveleiből tudhatunk meg részleteket.334 1753 őszétől Maracú (ma Viana) faluban, majd São Francisco Xavier de Carará (vagy Acarará, ma Monção városa) misszióban teljesített szolgálatot, a Pindaré folyó mellett, Fáy Dáviddal.

Szluha János expedíciót vezetett az erdőbe a gamella törzs fellelésére, és sikerült kapcsolatba is lépnie velük. Miután a Directóriot kihirdették, Szluhának is el kellett hagynia állomáshelyét, a tartományfőnök pedig matematikatanárnak nevezte ki a rend Rio de Janerio-i kollégiumába. São Luís do Maranhãoból indulva csaknem 3000 kilométert tett meg a partvidék mellett haladva.

1759-ben deportálták, valószínűleg Rio de Janeiro kollégiumából, bár Eckart szerint az olindai kollégiumból hurcolták el. Portugáliában Azeitão börtönében raboskodott, és feltehetően már 1760-ban, vagy 1761-ben kiszabadul.

Szluha György gróf, az atya tábornoki rangú testvére járt közben kiszabadításáért.335 Hazatérése után Nagyszombatban és Sopronban oktatott, tábori lelkész volt, majd 1771-től rendje feloszlatásáig a győri kollégium rektoraként tevékenykedett. 1803-ban halt meg Grazban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.