Stettner György (Zádor György)

Stettner György (Zádor György)

Stettner György a Magyar Királyi Hétszemélyes Tábla közbírája, a magyar Akadémia és a Kisfaludy-társaság rendes tagja.

A család a Makkoshetyei, Pest, Sopron, Veszprém megyei nemes család. Neve német eredetre mutat, címere egy kiterjesztett tenyér, János Károly a császári királyi udvari tanácsos és 1774-ben már a magyarországi főhadi biztosság igazgatója volt a család.

Stettner György katona, utóbb falusi gazda és Soós Zsófia vagyonos köznemes szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1799. július 3-án Dukán. Tanulmányait 1807-től a német nyelv kedvéért Kőszegen, 1809-töl pedig a pápai református főiskolában, és a győri királyi akadémiában folytatta. 1821-ben fejezte be jogi tanulmányait. 1821-ben Pesten nyert ügyvédi oklevelet. Anyja halála után Dukán élt, majd 1824-ben Pestre költözött, s Fáy András, Kisfaludy Károly és kedves Vörösmartyja társaságában töltötte idejét. Thaly István lányát vette feleségül. 1832-ig Pesten lakott s ügyvédi gyakorlata mellett munkás és rendes tagja volt az írói körnek és részt vett a Conversations Lexikon perben. StettnerKazinczy Ferenccel jó barátságot ápolt. Az MTA 1831-ben levelező taggá, majd egy évre rá teljese jogú taggá választotta. 1832-ben a pápai református kollégium jogtudomány rendes tanárává vált, itt 16 évig tanított. 1836. november 12-én kilenc másik társával egyik alapítója volt a Kisfaludy Társaságnak. 1848-ban Stettner családi nevét Zádorra változtatta és Deák Ferencz igazságügyi miniszter kinevezte a váltófeltörvényszék bírájává. Windischgrätz bevonulása után megmaradt törvényes bírói székében és működött a császári királyi csapatoknak 1849. április 24. történt visszavonulásáig. Ezután Kossuth a bíróságokat feloszlatta, a bírák közül azonban többet újra kinevezett, Zádort is, őket újra feleskette. E miatt a világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék bírói állása elvesztette. Zádori családjával vagyonát felélte. Állás után nézett. Debrecenben nem kapott tanári állást. 1851-ben bírói hivatalába visszahelyezték és Sopronba törvényszéki bíróvá nevezték ki. 1855-ben a bécsi legfőbb és semmítő törvényszéknél előbb kisegítő, majd csakhamar valóságos tanácsossá neveztetett, s végre 1861-ben a Királyi Curia visszaállítása után ennek közbírája lett. A budai császárfürdőben érte a halál 1866. augusztus 17-én.


Előző

Niczky Kristóf

Következő

Kristóf Ágota

Vélemény, hozzászólás?