Festetics Imre

Festetics Imre

Festetics Imre

A tudós

Festetics Imre élete és munkássága háttérbe szorult családjának erőteljes egyéniségei mellett. Kilenc évvel idősebb bátyja Keszthely grófja, a Georgikon-létrehozó Festetics György.  Nővére, Julianna a Nemzeti Múzeum alapítója, Széchényi Ferenc felesége. Unokaöccse a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István. Ilyen rokonságban nehéz érvényesülni, hírnevet szerezni. Ahhoz, hogy kiemelkedő tudományos eredményei kétszáz évvel közzétételük után még mindig csupán szűk szakmai körben ismertek, biztosan hozzájárult csöndes, visszahúzódó természete. Ennél azonban jóval fontosabb, hogy évtizedekkel megelőzte a kortársait, valószínűleg ezért maradt felfedezése hosszú időre visszhang nélkül.

A család tolnai ágának sarja, apja, Festetics Pál (1722–1782), kamarai alelnök, titkos tanácsos, nagybirtokos, édesanyja Bossányi Julianna. Festetics Pál tanulmányait külföldön végezte, hazatérve a kőszegi Kerületi Táblán joggyakornok, majd 1748-tól Sopron vármegye helyettes alispánja, később országgyűlési követ. Bécsbe került, az 1760-as években Mária Terézia tanácsadójaként javaslatokat készített, egyebek mellett az adó felemeléséről és az úrbérrendezésről. Feltörekvő köznemesként élt az előtte megnyíló karrierlehetőségekkel, 1772-ben grófi rangot nyert, majd újabb hivatalokat vállalt. Keszthelyen megalapozta a Festetics család patrónusi tevékenységét, amelyet György fia nagy elszántsággal és sikerrel vitt tovább.

Imre egy évvel idősebb János nevű bátyjával nevelkedett, taníttatásukat az édesanyjuk irányította. Magas színvonalú képzésben részesült, Nagy Jeromos neves piarista szerzetes tanította németre, latinra és történelemre. Apja elképzelésével szemben katonai pályára lépett, közvetlenül apja halála után beállt a hadseregbe, részt vett a török elleni délvidéki harcokban. Nyolcévi szolgálat után, 1790-ben Bukarest mellett súlyosan megsebesült, kérte a felmentését. Dédunokája, az ornitológus Chernel István évtizedekkel később röviden összefoglalja ezt az időszakot: „Kapitány volt és ezredparancsnok a Levencher-féle [helyesen Leveneur] könnyűlovassági ezredben. Részt vett az utolsó török háborúban, és rangját sebesülése következtében kénytelen volt letenni… nemcsak szolgálatával és jó tulajdonságaival tűnt ki, hanem vagyonával szegény tiszteket is támogatott.

Festetics Imre konfliktusba keveredett a bátyjával, Györggyel az apai örökség kapcsán, pereskedtek, de hamarosan sikerült megegyezniük. Apjával és bátyjával ellentétben nem vágyott közéleti szerepre, nem vett részt az országos politikában, ám a főrendi tábla ülésein többször is megjelent. 1807-ben a szomszédos tartományokkal vitás határkérdések megoldására kijelölt bizottságok közül a Stájerországgal foglalkozónak választották tagjává. Az 1800-as évek elején érdeklődése egyértelműen a mezőgazdaság felé fordult. 1802-ben csatlakozott Schedius Lajos esztétikaprofesszor, geográfus Természettudományi Köréhez. 1803-tól a családi örökösödési perben neki ítélt simonyi birtokon állattenyésztéssel és nemesítéssel kezdett foglalkozni, egy merinói juhnyájjal kísérletezett. 1815-ben A Magyar Gazda című lapban felhívást tett közzé a juhtenyésztés javításáról. A brünni Juhos Társaság nyomán maga is hasonló társulást kívánt alapítani, kőszegpatyi birtokán korszerű módszerekkel kísérletezett.

Munkálkodása, újításai gyakorlati jelentőséggel bírtak, hiszen a textilipar felfutó ágazatnak számított a 19. század elején. Brünn a felvilágosodás korától, az 1780-as évektől élénk gazdasági és kulturális központ, a gyapjú fellegvára, a „cseh Manchester”. A 18. század végén több gazdasági, közhasznú, patrióta, filantróp és a szabadkőműves eszmékhez csatlakozó társaság alakult a morva fővárosban, ezek szorosan kötődtek helybeli cseh arisztokrata családokhoz. Amikor Festetics Imre bekapcsolódott a cseh juhtenyésztők munkájába, az effajta tudományos-felfedező tevékenység és kommunikáció több évtizedes múltra tekintett vissza a régióban. A legelső morva gazdasági társaságot, az Agricultur-Sozietat-et a cseh mezőgazdaság fejlesztése céljából hozták létre 1769-ben. A társaság előadásokat és kiállításokat szervezett, nagy hangsúlyt fektetett a modern szakirodalom terjesztésére.

Az első próbálkozást további gazdasági-tudományos társulások megalapítása követte, deklarált céljuk volt a morva gazdaság fejlesztése, a mezőgazdaság modernizációja. A társaságok tudományos, gyakorlati-gazdasági, közhasznú és patrióta szempontok alapján működtek. Christian Karl André neves német tudós, pedagógus és gazdasági szakember éveken át a morvaországi tudományos és gazdasági élet szervezőjeként tevékenykedett. Céljai között szerepelt, hogy a Monarchia területéről összegyűjtse és közzétegye a legfontosabb tudományos eredményeket, gazdasági innovációkat. Az általa kiadott folyóiratokban hangsúlyosan szerepeltek a magyarországi híradások, rendszeresen foglalkoztak a keszthelyi Georgikonban folyó munkálatokkal. Festetics Imre és bátyja, János intenzív levelezést folytatott olyan nyitott, modern gondolkodású, cseh arisztokrata földbirtokosokkal, akik maguk is újítások bevezetésével kísérleteztek birtokaikon.

A brünni Juhos Társaság minden érdeklődőt, gazdát, juhtenyésztőt, kereskedőt befogadott, a találkozókat heves viták, eszmecserék jellemezték. A Társaság titkára, a német tudós, Christian Karl André arra biztatta a fiát, Rudolfot, hogy írjon egy gyakorlatias könyvet a tenyésztési módszerekről. Festetics Imre nagy vehemenciával vetette bele magát a szócsatákba. A beltenyésztés előnyeiről és hátrányairól keveredett parázs vitába egy osztrák tenyésztővel, báró Ehrenfelsszel. Az osztrák arisztokrata szerint a beltenyésztés megtöri az öröklődés folytonosságát, Festetics ezzel szemben azt az álláspontot képviselte, hogy a beltenyésztés kifejezetten hasznos, hiszen stabilizálja az öröklést.

A többi taghoz hasonlóan Festetics sem tudományos eredményeket akart elérni, sokkal inkább a gyapjú minőségének javítására törekedett, ez motiválta kísérleteit, és ez ösztönözte arra, hogy eredményeit törzskönyvi nyilvántartásban rögzítse. Az adatok szisztematikus összegyűjtése lehetőséget adott átfogó tudományos elemzésre. Christian Carl André több ízben is felkérte Festeticset mint sikeres juhtenyésztőt, fejtse ki a beltenyésztésről vallott nézeteit, és ismertesse, szerinte mikor és hol kell alkalmazni a módszert. Festetics a felkérésre válaszul írta meg tanulmányát, melyben négy pontban közölte legfontosabb állításait. Ezeket „Die genetischen Gesetze der Natur”, azaz A természet genetikai törvényei címen összegezte. Felfedezése legfőbb újdonsága, hogy a genetika kifejezést a beltenyésztéssel kapcsolatban használta, ám ez nem keltett visszhangot a brünni tenyésztők és tudósok között.

Törvényeinek lényege a következő pontokban foglalható össze:

  1. Az egészséges és erőteljes állatok továbbörökítik jellegzetes tulajdonságaikat.
  2. A nagyszülők azon tulajdonságai, amelyek különböznek utódaik tulajdonságaitól, ismét megjelennek a következő nemzedékben.
  3. Az olyan állatok közé, amelyek nemzedékeken keresztül megfelelő tulajdonságok birtokában voltak, eltérő tulajdonságú utódok is kerülhetnek. Ezek változatok, variánsok, továbbszaporításra alkalmatlanok, ha a cél a tulajdonságok átörökítése.
  4. A beltenyésztésnél döntő a törzsállatok gondos kiválasztása, olyanokat kell szelektálni, amelyek döntő mértékben hordozzák a kívánt tulajdonságokat.

A Festetics által felfedezett és meghatározott törvények legfőbb jellemzője, hogy az öröklésben nem tulajdonít szerepet a természeti környezetnek. Míg vitapartnere, báró Ehrenfels úgy vélte, a juhok gyapjának minőségét neveltetésük, tartásuk módja határozza meg, Festetics szerint erről szó sincs, egyedül a belső tulajdonságaik és azok átörökítése számítanak. Felismerése szerint a genetikai törvények különlegesek, különböznek minden más, korábban ismert természeti törvénytől, ezért új fogalmat kell bevezetni és alkalmazni: a genetikát.

Téziseinek publikálása után Festetics továbbra is élénk levelezést folytatott néhány cseh arisztokratával, akikkel a brünni Szabadkőműves Páholy tagjaként ismerkedett meg. Fennmaradt Franz Salmmal folytatott levélváltása, amiből kiderül, hogy a gróf érdeklődése korántsem szorítkozott mezőgazdasági ügyekre, barátjának részletesen beszámolt a magyar kultúra új eredményeiről, a nyelvújításról és a nemzeti mozgalomról. Batsányi-verseket is küldött német fordításban azon sajnálkozva, hogy Salm nem élvezheti az eredeti magyar változat szépségét. Örömmel újságolta – nyilván a korban közismert vészjósló herderi prognózisra utalva –, hogy a nemzeti buzgólkodást látva biztosra vehető, nem fog elpusztulni a magyar nemzet és a nemzeti kultúra.

Az abszolutista kormányzat azonban megrettent a genetikai törvények társadalmi következményeitől, más tudományos társaságokhoz hasonlóan a brünnieket is nyomás alá helyezték. Az 1820-as évektől Festetics nem foglalkozott tovább örökléstani kérdésekkel, A természet genetikai törvényei című dolgozat és a benne megfogalmazott törvényszerűségek feledésbe merültek. Georg Mendel évtizedekkel később Brünnben örökléstani kísérleteket folytatott. Nehéz elképzelni, hogy az érdeklődő, kíváncsi fiatalember ne ismerte volna Festetics Imre fontos tanulmányát, az viszont tény, hogy nem hivatkozott rá. Tisztázásra vár még, vajon mi lehetett a hallgatás oka, talán az, hogy Mendel borsókkal és nem juhokkal dolgozott.

Amint kilépett a hadseregből, Festetics Imre megházasodott, 1791-ben nőül vette a nála tíz évvel fiatalabb Boronkay Krisztinát (1774–1807). Házasságukból két fiú és egy lány született. Felesége halála után öt évvel, 1812-ben Festetics újranősült, Vízkeleti Borbálával Kőszeg környéki birtokain, illetve az Úri utcai palotában éltek.

 

A kőszegi polgár

Festetics Imre nem akart valódi kőszegi polgárrá válni, azt a fajta városi életmódot folytatni, ahogyan a módosabbak éltek. Erre sem családi gyökerei, sem neveltetése nem indították, hiszen gróf, nagybirtokos, mágnás volt. Az arisztokraták rendszerint több lábon álltak, Festetics is párhuzamosan foglalkozott gazdálkodással, kereskedelemmel és tudományműveléssel. A közvetlen környezetében hasonló példákat látott, Chernel Dávid merinói juhtenyésztő Festetics genetikai érdeklődésének, felfedezéseinek inspirálója, esetleg a példaképe volt, emellett kiváló jogász, verselt, de a történetírás is érdekelte. Talán a vele való megkülönböztetett ismeretség miatt választotta Festetics nagypatyi (ma Kőszegpaty) birtoka mellett „téli szállásként” Kőszeget.

Nem akart ugyan valódi polgár lenni, de otthonosan mozgott Kőszegen, több szempontból is beilleszkedett a mindennapi életbe. Kapcsolata a várossal fiatal korából eredeztethető. Erzsébet lányát 1794. január 3-án, István fiát 1798. október 24-én a kőszegi plébániatemplomban keresztelték. A gróf a századfordulón sokat tartózkodott a városban és a környéken, a Festetics-levéltárban fennmaradt egy 1802 októberében Kőszegen kelt levele, amelyben egy ifjút ajánlott a keszthelyi Georgikon tanulói közé.

A polgári attitűd részeként fogható fel a kereskedés és az ingatlan-adásvétel. Imrétől az effajta befektetői kedv nem volt idegen, Kőszegen több ingatlant is szerzett. Az 1800-as évek fordulóján került a nevére a Tyúk utca közepén álló jelentős épület (ma Zrínyi Mikós utca 4.), amelyet 1813-ban Schey Mózes zsidó kereskedőnek adott el – 1944-ben itt rendezték be a kőszegi gettót. 1802-ben vásárolta meg Kelcz József és Szvetics Mária korábbi tulajdonát az Úri utcában, a későbbi Festetics-palotát, amely nyilvánvalóan nem üzleti célt szolgált, hiszen ténylegesen beköltözött az épületbe, és évtizedeken keresztül életvitelszerűen ott lakott. Miért lehetett szüksége a grófnak második városi házra? Jellemző volt, hogy nagybirtokosok, egyfajta téli szállásként, városi ingatlant vásároltak. A ház a 18. századi átalakítása után akkoriban a legnagyobb épületek közé tartozott a belvárosban, főnemeshez illőnek számított. Ráadásul az elhelyezkedése is meghatározhatta a választást, hiszen az Úri utcában, előkelő szomszédságban feküdt. Festetics Imre katonai pályafutását súlyos sebesülés szakította félbe, amely idősebb korában tolószékbe kényszerítette. Ebben a némileg mozgáskorlátozott állapotában, esetleges rossz idő esetén, hosszabb utazásokra nem vállalkozhatott, kényelmes volt a központi elhelyezkedésű palota.

A család jól érezte magát a házban és az utcában is. Jó szomszédi viszonyt alakítottak ki a környékbeliekkel, különösen Chernelékkel, három házasság is köttetett a két család között. A Festetics fiúk beilleszkedését jelzi, hogy szinte utcafiús csínyeket engedtek meg maguknak. Ezek közül egyet Chernel Kálmán visszaemlékezéseiben is megörökített: az idős grófnő, Niczky Franciska házának falát szórakozásból egy éjszaka feketére festették.

A házat a saját használatára vásárolta ugyan, de a költségcsökkentés szándékával Festetics rendszeresen tartott bérlőket. Az 1810-es évek közepén a Dunántúli Kerületi Tábla két ülnöke, egy ügyvéd, valamint egy asztalos mester szállásolt nála, az 1830-as években a törvénykezési időszakban a tábla elnöke, Bezerédy György tartotta a Festetics-palotában rezidenciáját. A gróf a nyugati, a városárokban kialakított kertre néző szárnyat használta a családjával.

Ugyan anyagi viszonyai lehetővé tették volna, mégsem vitt nagy házat. Chernel Kálmán gyermekkorára visszatekintve arról számolt be, hogy a személyzet vadászból, házmesterből és szakácsnőből állt. 1803-ban, amikor a gyermekek még kiskorúak voltak, és Festetics feleségének is nagyobb társaságra, több szolgálóra lehetett szüksége, más volt a helyzet. A beköltözés után Festetics új szárnyat építtetett, amelynek földszintjén nagyobb méretű, szemre látványos lóistállót alakíttatott ki.

Feltehetően nem ez volt az egyetlen munka, amit akkoriban végeztek az épületen, hiszen egy 1817-ben készített becslés szerint a ház teljes értéke az eredeti vételárról, 13 000 forintról 72022 osztrák forintra emelkedett. Ez még akkor is jelentősnek mondható értéknövekedés, ha figyelembe vesszük, hogy az 1812-ben és 1816-ban bekövetkezett két devalváció jelentősen (2/5-ére) csökkentette a papír bankjegyek tényleges értékét. A ház nagyúri méreteire, valamint kibővített funkciókra utalnak szobaelnevezések, amelyek közül kilencet művészien kifestett helyiségnek neveztek. Volt közöttük lakó-, illetve biliárdszoba, szín szerint megkülönböztettek zöld, kék, fehér és szürke szobát. A lakószobában (Wohnzimmer) gróf Hadik Vilmos András őrnagy lakott családjával. Festetics a háziúr lányával, Borbálával élt itt, akivel 1815 decemberében Kőszegen házasodott össze. Gyermekeik ebben a lakásban születtek, és az apa feltehetően szintén itt halt meg 1818. december 22-én, mindössze 33 évesen.

A befektetések minőségi változásokat eredményeztek, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1809-ben a Nyugat-Dunántúlt és vele Kőszeget is elfoglaló francia sereg hadvezére, Napóleon császár fogadott fia, az éppen ebben a hadjáratban első győzelmeit arató olasz alkirály, Eugène Rose de Beauharnais (1781–1824) szállásmestere éppen a Festetics-házat nézte ki parancsnokának ideiglenes szállásul. Az alkirály június 7-én törzskarával vonult be a palotába, elfoglalva magának az egyik keleti szobát. Bár csak egyetlen éjszakát töltött itt, a grófot arany burnótszelencével ajándékozta meg.

Az építkezéssel kapcsolatosan keletkezett az első igazi városi perpatvara is a szomszéddal, Fügh János városi tanácsossal. A vita tárgya a házfal melletti „ganéj hely” áthelyezése volt, az abból átszivárgó lé állítólag súlyos károkat okozott az új épületben, ahol egy újonnan beépített kőoszlopot is „megrepesztett”. Festetics panaszt tett, a jogvégzett szomszéd viszonkeresetet adott be, amelyben az udvarára vágott ablakokat sérelmezte. A város a grófnak adott igazat, ám a fellebbezések miatt több fokot is megjárt az ügy. Végül 1804-ben, a legfelsőbb szintű döntés értelmében közösen kellett új csatornát készíttetniük, amelyen a vitatott lé és a Festetics-ház szennyvize is a városárok felé távozhatott.

Újabb ingatlan vásárlására 1814 februárjában került sor, amikor Festetics Imre a Sigray-féle családi örökséget (1839-ben Úri utca 12.), a palota melletti házat vette meg. Kőszegen az a mondás járja, csak az lesz igazán kőszegivé, aki szőlőt birtokol, „hegye van”. Efféle beilleszkedésre Festetics esetében nem került sor, az 1839-ben összeállított első telekkönyvben nem szerepel a neve mellett egyéb ingatlan, csak ház. Valószínű, hogy szőlőbirok megszerzésére nem is törekedett.

Egyéb kőszegi gazdasági ügyeiről szólva leginkább kölcsönökről számolhatunk be, amelyek között szerepeltek általa adott és felvett összegek is. Magánszemélyeknek és a magisztrátusnak is kölcsönzött, bár nem mindig üzleti célból. 1809-ben a francia katonaság ellátására fordítandó 5000 forint kamatmentes kölcsönt nyújtott a városnak. Ugyancsak 1809-ben a gróf két lovát rekvirálták a francia katonák, amelynek fejében 1600 forintról kapott kötelezvényt (reverzálist) a város vezetésétől. Később újabb gesztust tett városlakók felé, 130 forinttal hozzájárult az utcák kövezetének javításához (pflastromozás).

 

Közéleti szerep

Gr. Festetics Imre az országgyűlés főrendi tábláján több alkalommal személyesen is részt vett, máskor egyúttal Miklós fiát is képviselte. A magyarországi közpolitikában való állásfoglalását jelzi, hogy csatlakozott a Védegylethez. A szervezők az aláíróívet Chernel Kálmánra bízták, aki először a család közeli barátját, Festetics Imrét kereste meg vele. A gróf 1844. november 20-án alá is írta a „felavatási díjat”, ami egyfajta tagdíjat jelentett, amit az íven találhatók közül messze a legmagasabb összegben, 20 forintos értékben vállalt. Megjegyzést is tett, mely szerint Magyarországon lakva – már a kezdetektől – az alakulóban levő Védegylet szellemében vásárolta a hazai ipar termékeit.

Helyi közéleti szerepét és ezzel tekintélyét akkor alapozta meg, amikor nem sokkal házvásárlását és annak elfoglalását követően felajánlotta a város vezetésének és a választóközségnek, hogy kész a városi polgársággal járó jogokat és kötelezettségeket is magára vállalni. Ahogy a városi jegyzőkönyvben fogalmaztak: „Méltóságos Gróf Tolnai Festetics Imre Királyi Kamarás ezen városhoz viseltető szeretetből a Polgári számot maga személyével nagyobbíttani méltóztatnék, ha a Nemes magisztrátus és a böcsületes község ebbéli hajlandóságát ő nagyságának igaz szívvel elfogadná.” A város vezetése azonnal küldöttséget állított össze, hogy megköszönjék a gesztust, amelyet Festetics újabbal toldott meg, hiszen azonnal megjelent a tanácsházán, hogy személyesen is megerősítse szándékát. A kölcsönös udvariaskodások után a város újfent megköszönte az egyébként eléggé szokatlan lépést, hiszen nem volt jellemző, hogy egy vagyonos főnemes polgárjogot kérelmezzen.

Festetics többször is részt vett különböző ügyek vizsgálatában, megoldásában. 1809-ben az olasz alkirályt fogadó tisztelgő bizottságba is beválasztották. 1822-ben vizsgálóbizottság tagjaként a Fehér Ló fogadóban keletkezett tűz kapcsán a városi kéményseprő munkájával foglalkozott. Az 1830-as években aktivitása csökkent, ami minden bizonnyal összefüggött a korábbi sebesülése miatt bekövetkezett mozgásképtelenségével. Kőszegi házában hunyt el 1847. április 1-jén. Az épületet a családi megegyezést követően Mária leánya kapta, aki Chernel Kálmán feleségeként örökítette tovább István fiára. Chernel István nemcsak ezt az örökséget ápolta, lokálpatrióta attitűdjét és természettudományos érdeklődését is továbbvitte.

Söptei Imre – Mátay Mónika


Előző

Reményi Ferenc

Következő

Chernel István

Vélemény, hozzászólás?