Ferenc Szluha

Szluha (ikladi) Ferenc, báró (1669, Holics–1729, Bécs), édesapja Szluha (verbói, ikladi) Ferenc, édesanyja Kálmán Zsuzsanna, felesége Konkoly Thege Julianna (1707), fiai János (1723–1803) jezsuita misszionárius, György császári generális, sikeres katonai pályát futott be, 1743-ban Prága ostromáért grófi rangot kapott Mária Teréziától, lánya Eleonóra, Babocsay Ignác felesége. A Szluha család felmenői között található Szluha János, aki hősiesen harcolt a török ellen. Kisnemesi család sarja, 1701-ben Szirmay István nádori ítélőmester expeditora. Rákóczi Ferenc perében őt is elfogták, de később szabadon bocsátották. A szabadságharc idején Érsekújvár prefektusaként, egyben országos hadi főpénztárnokként működött. A szatmári béke után, 1712-től személynöki, 1715-től 1723-ig nádori ítélőmester, 1719-től egyben Komárom vármegye alispánja volt. Az országos politikában kiemelkedő szerepet játszott, az uralkodóra és a rendekre egyaránt befolyást gyakorolt. Szluha, aki egykor Rákóczi bizalmasának számított, 1722-ben az országgyűlésen indítványozta a Habsburgok nőági örökösödésének törvénybe iktatását, a törvény elfogadásakor ő mondta el a diétán a latin nyelvű indoklást. Ezért 1723-ban udvari tanácsosi, 1726-ban bárói címet nyert, és birtokadományban részesült.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.