Eszterházy Pál Antal

Név: Eszterházy Pál Antal, galánthai, herceg (1786. március 11 Bécs – 1866. május 21 Regensburg)

Kulcsszavak: diplomácia, londoni nagykövet, királyi személye körüli tárca, sajtóhadjárat Kossuth ellen

Névjegy: Nagykövet, 1816-tól titkos tanácsos, 1848-ban miniszter. Az Aranygyapjas rend lovagja, a Szent István-rend (1817) és az angol Bath Rend nagy keresztese.

Anekdota:

Foglalkozás: diplomata, miniszter

Vallás: római katolikus

Etnikum: magyar

Származás: főnemesi család

Apa:

Anya:

Testvérek:

Gyerekek:

Házastárs:

Apa foglalkozása: diplomata

Iskola:

Végzettség: diplomata

Pozíció: nagykövet, 1816-tól titkos tanácsos , 1848-ban miniszter, Aranygyapjas rend lovagja, Szent István-rend és az angol Bath Rend nagy keresztese

Pályakép: Diplomáciai pályafutás. Londonban és Párizsban követségi titkár. 1813-15 között hadi eseményekkel foglalkozott, a chatilloni békekongresszuson fontos szerep. 1815-ben londoni nagykövetté választják. 1848-ban király körüli tárcát megkapta, de nem volt sikeres benne ezért 1848-ban lemond. Később birodalmi küldött II. Sándor orosz cár koronázásán is részt vesz.

Vagyon: az egyik leggazdagabb magyar lehetett

Társadalmi kapcsolatok: 1845-ben az uradalmát látogatva felajánlották neki a díszpolgár címet, amit szívesen elfogadott

Konfliktus: Magyarországon nem volt túl sikeres miniszterként, ezért 1848 szeptemberben lemondott. 1860-ban a császár külső felügyelet alá helyezte vagyonát

Földrajzi mozgás: Bécs, London, Párizs, Drezda, Budapest,  Moszkva

Magánélet: apja nyomdokaiba lépett

Alkotás:

Emlékezet: Kőszeg tiszteletbeli képviselője

Lakhely:

Narratíva: Apja nyomdokait követve diplomata pályafutást járt be. 1806-ban Londonban, 1807-ben Párizsban követségi titkár, ahol Metternich mellett dolgozott. 1813-15 között aktívan részt vett a hadi eseményekkel kapcsolatos, az 1814-es chatilloni békekongresszuson fontos szerepet kapott. 1824-ben Osztrák Császárságot képviselte X. Károly francia király koronázásán. 1830 és 1836 között Bécs fődelegátusaként működött a Londoni Konferencián, amelynek eredménye képen létrejött az önálló Belga Királyság. 1842-ben leköszönt diplomáciai pályáról elhagyta Londont és hazaköltözött. 1848-ban a Batthyány-kormány kinevezte őt a király személye körüli miniszterré. Tevékenysége nem mondható sikeresnek a késői időszakában, ezért 1848 szeptember elején lemondott. 1850-tól újra Londonban él, ahol a Kossuth-féle emigráció ellen sajtóhadjáratot szervezett. 1856-ban birodalmi küldöttként II. Sándor orosz cár koronázásán is részt vett. Fényűző udvartartása miatt 1860-ban a császár külső felügyelet alá helyezte vagyonát. Regensburgban halt meg 1866 május 21-én.

Irodalom:

Dienes Lajos: Galanthai herczeg Esterházy Pál. =Vasárnapi Újság, 1857. 1. sz. 1-2. p.

Imre Ress: Der Diplomat Paul III. Anton Esterházy (1786–1866). In: Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten, Mäzene. Ausstellung der Republik Österreich, des Landes Burgenland und der Freistadt Eisenstadt; Schloss Esterhazy, 28.4. bis 31.10.95. Red. Jakob Perschy. Eisenstadt, 1995. 199–212. p. (Burgenländische Forschungen. Sonderband; 16.)

Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. Hrsg. Constatin von Wurzbach. Bd. 4. Wien, 1858. 105-106. p.

Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten, Mäzene. Ausstellung der Republik Österreich, des Landes Burgenland und der Freistadt Eisenstadt; Schloss Esterhazy, 28.4. bis 31.10.95. Red. Jakob Perschy. Eisenstadt, 1995. 384. p. után. (Burgenländische Forschungen. Sonderband; 16.)

(Söptei Imre munkája alapján)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.