Eszterházy Pál Antal

Név: Eszterházy Pál Antal, galánthai, herceg (1786. március 11 Bécs – 1866. május 21 Regensburg)
Kulcsszavak: diplomácia, londoni nagykövet, királyi személye körüli tárca, sajtóhadjárat Kossuth ellen
Névjegy: Nagykövet, 1816-tól titkos tanácsos, 1848-ban miniszter. Az Aranygyapjas rend lovagja, a Szent István-rend (1817) és az angol Bath Rend nagy keresztese.
Anekdota:
Foglalkozás: diplomata, miniszter
Vallás: római katolikus
Etnikum: magyar
Származás: főnemesi család
Apa:
Anya:
Testvérek:
Gyerekek:
Házastárs:
Apa foglalkozása: diplomata
Iskola:
Végzettség: diplomata
Pozíció: nagykövet, 1816-tól titkos tanácsos , 1848-ban miniszter, Aranygyapjas rend lovagja, Szent István-rend és az angol Bath Rend nagy keresztese
Pályakép: Diplomáciai pályafutás. Londonban és Párizsban követségi titkár. 1813-15 között hadi eseményekkel foglalkozott, a chatilloni békekongresszuson fontos szerep. 1815-ben londoni nagykövetté választják. 1848-ban király körüli tárcát megkapta, de nem volt sikeres benne ezért 1848-ban lemond. Később birodalmi küldött II. Sándor orosz cár koronázásán is részt vesz.
Vagyon: az egyik leggazdagabb magyar lehetett
Társadalmi kapcsolatok: 1845-ben az uradalmát látogatva felajánlották neki a díszpolgár címet, amit szívesen elfogadott
Konfliktus: Magyarországon nem volt túl sikeres miniszterként, ezért 1848 szeptemberben lemondott. 1860-ban a császár külső felügyelet alá helyezte vagyonát
Földrajzi mozgás: Bécs, London, Párizs, Drezda, Budapest, Moszkva
Magánélet: apja nyomdokaiba lépett
Alkotás:
Emlékezet: Kőszeg tiszteletbeli képviselője
Lakhely:
Narratíva: Apja nyomdokait követve diplomata pályafutást járt be. 1806-ban Londonban, 1807-ben Párizsban követségi titkár, ahol Metternich mellett dolgozott. 1813-15 között aktívan részt vett a hadi eseményekkel kapcsolatos, az 1814-es chatilloni békekongresszuson fontos szerepet kapott. 1824-ben Osztrák Császárságot képviselte X. Károly francia király koronázásán. 1830 és 1836 között Bécs fődelegátusaként működött a Londoni Konferencián, amelynek eredménye képen létrejött az önálló Belga Királyság. 1842-ben leköszönt diplomáciai pályáról elhagyta Londont és hazaköltözött. 1848-ban a Batthyány-kormány kinevezte őt a király személye körüli miniszterré. Tevékenysége nem mondható sikeresnek a késői időszakában, ezért 1848 szeptember elején lemondott. 1850-tól újra Londonban él, ahol a Kossuth-féle emigráció ellen sajtóhadjáratot szervezett. 1856-ban birodalmi küldöttként II. Sándor orosz cár koronázásán is részt vett. Fényűző udvartartása miatt 1860-ban a császár külső felügyelet alá helyezte vagyonát. Regensburgban halt meg 1866 május 21-én.
Irodalom:
Dienes Lajos: Galanthai herczeg Esterházy Pál. =Vasárnapi Újság, 1857. 1. sz. 1-2. p.
Imre Ress: Der Diplomat Paul III. Anton Esterházy (1786–1866). In: Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten, Mäzene. Ausstellung der Republik Österreich, des Landes Burgenland und der Freistadt Eisenstadt; Schloss Esterhazy, 28.4. bis 31.10.95. Red. Jakob Perschy. Eisenstadt, 1995. 199–212. p. (Burgenländische Forschungen. Sonderband; 16.)
Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. Hrsg. Constatin von Wurzbach. Bd. 4. Wien, 1858. 105-106. p.
Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten, Mäzene. Ausstellung der Republik Österreich, des Landes Burgenland und der Freistadt Eisenstadt; Schloss Esterhazy, 28.4. bis 31.10.95. Red. Jakob Perschy. Eisenstadt, 1995. 384. p. után. (Burgenländische Forschungen. Sonderband; 16.)
(Söptei Imre munkája alapján)