Császárok Kőszegen

 

A császárok Kőszegen

„Nem csupán Magyarország, de az egész művelt világ szeme figyelemmel csüggött egy álló hétig Kőszegen…”

A Vasárnapi Újság írója 1893. szeptember 24-én ezzel a mondattal várta olvasóit. Vajon milyen országos, sőt világhírű esemény kapcsán került Kőszeg a magyar és a nemzetközi sajtó hasábjainak főoldalára? A város történetében egyedülálló esemény zajlott le ekkor, a „város főhadiszállása volt egy olyan tábornak, amelyhez fogható még alig gyűlt össze hadgyakorlatra.” A „tábornak” három uralkodó is lakója volt: Ferenc József az Osztrák-Magyar Monarchia császára, II. Vilmos német császár és Albert szász király, az uralkodók mellett bárók, hercegek, magas rangú tisztek és egyházi méltóságok is felsorakoztak.

Az uralkodók jelenléte a hármas szövetséget kívánta megerősíteni – a sajtó értelmezése szerint. Választásuk nem véletlenül esett a nyugat-magyarországi határ menti városra, hiszen fekvése, környezeti adottságai kiválóak hadászati próbatételekre. „Szinte csodálatos, hogy Kőszeg mennyire bevált e pár nap alatt királyi székhelynek. Elősegítette ezt páratlan szépségű fekvése s magának a városnak elrendezése.”

A Vasárnapi Újság szinte pontosan rekonstruálta és értelmezte a történéseket, amelyek a kőszegi pályaudvaron vették kezdetüket 1893. szeptember 17-én. A vasmegyei tisztviselőkből alakult fogadóbizottság élén Radó Kálmán főispán állt. Kőszeg ünnepi pompába borult. Az uralkodók fogadásához királyi várótermet állítottak fel a kőszegi pályaudvaron. Díszőrségül Mollináry ezred bandája játszott, míg Ferenc József és a küldöttség II. Vilmos érkezését várta. A pályaudvart elhagyva az első diadalkapu a vashídon, a Gyöngyös patakon átvezető híd előtt emelkedett. A kaput fenyőlombokkal és szobrokkal díszítették, tetején a magyar korona mása állt, ami alatt a következő felirat volt olvasható: „Királyát hódolattal üdvözli Kőszeg sz. kir. városa”. A díszkapu mellett álltak Vas megye lakói. A második diadalkapu a király és kíséretének szállása felé, a katonai álreáliskolába vezetett, ami körülbelül három kilométerre helyezkedett el a pályaudvartól. A „fejedelmek” és díszes kíséretük virágszirmokkal teli úton vonult át a városon. „Kőszeg városa ragyogó képet nyujtott. Fő utczáját valóságos diadalúttá alakították át.”diadaliv1

A kőszegi házak boltozatait magyar zászlók, a monarchia címere és a király arcképe díszítette. „Kőszeg ezen a napon valódi világvárossá lett. Főterén és utczáin annyi ember hullámzott fel s alá, akár csak ünnepnapokon az Andrássy-úton.” Az újság tudósítója részletesen elemzi magát a várost, kiemeli Kőszeg rendezettségét, és a polgárok magas intelligenciáját. „Kőszeg város csinos, tiszta külseje s polgárságának intelligencziája ugyan elárulja azt, hogy a városban a közművelődés magas fokon áll, de hogy Kőszeg hazánk legműveltebb városai közé tartozik, azt bizonyára kevesen tudták a Kőszegen tartózkodó idegenek közül.” Estére az egész város fénybeborult, az uralkodók tiszteletére újrajátszották a Kőszeg 1532-es török ostromát, majd az egész napos ünneplés tűzijátékkal és estéllyel ért véget.

A hadgyakorlat

„Történeti jelentőséget adott ennek a hadgyakorlatnak az a körülmény, hogy a mi királyunk és két oly előkelő idegen uralkodó jelenlétében folytak le, mint Vilmos német császár és Albert szász király, továbbá, hogy ott voltak nagy számmal az uralkodóház tajgai, a hadsereg legkiválóbb tábornokai és az idegen államok katonai képviselői.”

ket-csaszar

A hadgyakorlat hétfőn, szeptember 18-án vette kezdetét. A Kőszegtől 2 mérföldnyire lévő harcszíntéren lévő sereg közel 140.000 embert számlált. Ferenc József, II.Vilmos és Albert szász király mellett az uralkodóház tagjai is jelen voltak és aktívan részt vettek a hadgyakorlaton, a teljesség igénye nélkül: Károly Lajos, Albrecht, Rajner, Vilmos, Lipót Salvator, Ferencz Salvator, Jenő, József, László főhercegek. Továbbá a Monarchia császárának vendégei voltak még: Hein százados az Amerikai Egyesült Államokból, Deines ezredes a Német Birodalomból, Berkheim báró százados Franciaországból, Dawson alezredes Angliából, Pollio Olarszországból, Woronin alezredes Oroszországból, Espinosa de los Monteros ezredes Spanyolországból, Sabri bej alezredes Törökországból. A hadgyakorlat Albrecht főherceg, tábornagy és Beck báró táborszernagy vezérkari főnök segédkezése mellett zajlott le. A csapatok felvonulása szeptember  14–16. között zajlottak, majd ezt követően 17. pihenőnap volt,  18–21. között pedig hadászati gyakorlatok sokaságán vettek részt a katonák. A hadgyakorlati terepet nyugat felé Stájerország, dél felé a Rába, kelet felé a szombathelyi és soproni vasútvonal határolta. A gyakorlaton kizárólag csak füst nélküli lőporból készült töltények dörrentek el.

Két sereget állítottak fel, az északit és a délit. A hadgyakorlat első napján, szeptember 18-án a két fél lovas csapatai ütköztek meg egymással reggel 8 órakor a szombathelyi-kőszegi országút közepén. Második napon, szeptember 19-én az északi sereg vissza akarta foglalni Kőszeget, amíg a déli sereg Nagy-Baromig nyomult előre, hogy a másik sereg csapatát megkerülje. A csapatok Kőszeg és Nagy-barom között csaptak össze. Ekkor a gyalogságot vetették be. Napnyugtára az északi sereg visszavonulót fújt. Éjszakára Vilmos császár a gyakorló térről kocsiján Horpácsra, Széchenyi gróf, volt berlini nagykövet birtokára tért vissza, ahonnan csak másnap délután 5-re érkezett meg Kőszegre. A porosz császárnak elnyerte tetszését az osztrák-magyar csapatok menetelési képessége, amit az újságírók szerint többször szóvá is tett Ferenc József császárnak.joHarmadik napon, szeptember 20-án, a két seregben már 12 gyalog és két lovas hadosztálya működött. A 10–12 kilométer hosszú harcvonalon 120 ezer ember és 15 ezer ló volt együtt. Az ütközet reggel 9-től du 13-ig tartott. A „tét” nagy volt: a nagy-baromi magaslat birtoklása, ennek eleste során a szombathelyi, kőszegi, soproni útvonal elveszett volna. A gyakorlat befejezése előtt a német császár Beck, Merkel, Schönaich tábornokoknak és több törzstisztnek porosz rendjeleket osztott ki a rátermettségük jutalmazásaként. Albert szász király szintén több kitüntetést adományozott ezen a napon. A végső hadgyakorlatra szeptember 21-én került sor, az ütközet a reggeli óráktól egészen délután 13:21 percig tartott. Az „játékban” résztvevőknek az tűnt ki leginkább, hogy a győzelemhez a megfelelő földrajzi viszonyok kihasználása mellett megfelelő taktika is szükséges.

A sajtóanyagból keveset tudunk meg magukról a katonákról, leginkább az élelmezésről és az elszállásolásról írnak az újságok. Többször kiemelik, hogy a katonák elszállásolása nehézen ment végbe, mivel a házak szobáit a magas rangú tisztek foglalták el, az alacsonyabb rangú katonák a padlásokra vagy az istállókba, sátrakba szorultak. A szállás ellenére sokan a szabad ég alatt töltötték a hadgyakorlat éjszakáit. A sereg egészségügyi állapota és élelmezése megfelelő volt. A résztvevőknek nem mindig volt ideje és lehetősége élelmet készíteni maguknak, így hús- és leves konzerveket osztottak szét közöttük. Az élelmiszer utánpótlást Sopronból, Nagy-Baromból, Fülesről, Szombathelyről, Német-Szent-Mihályról a felállított raktárakból oldották meg a katonák számára.

A Vasárnapi Újság cikkírója a történéseket összegezve kifejti, hogy a gyalogság harcászatára a vezetők külön figyelmet fordítottak, illetve Vilmos császár tetszését a halk sípolással való vezénylet nyerte el, amit – legalábbis az újság szerint – idáig csak az osztrák-magyar seregben alkalmaztak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.